Elérhetőségek

Nárai Község Önkormányzata

Cím: 9797 Nárai,
Petőfi Sándor u. 41.
Telefon:
+36/94/511-403
E-mail:
penzugy@narai.hu
igazgatas@narai.hu

Térkép

Útvonaltervezés

Díszpolgárok

Bemutatkozás / Díszpolgárok

Varga László

Horváth József

Dr. Guttmann Miklós

Varga László Náraiért végzett önzetlen tevékenységéről:

2012. szeptember 22-én a Nárai Aranykapu Óvoda fennállásának 30. évfordulójának ünnepén vehette át Nárai község díszpolgára megtisztelő címet Varga László vállalkozó, aki immár 1994 óta támogatja óvodánkat játékokkal minden év húsvét és karácsonyán. Büszkén kijelenthetjük – talán az országban egyedüliként – olyan település lakói lehetünk, amelynek óvodája 18 éve nem költött játékokra, mégis az egyik ilyen téren is a legkorszerűbben felszerelt intézmény a miénk. Varga László nagy taps közepette meghatódva vehette át kitüntetését, kire Nárai méltán lehet büszke.

Részlet a jegyzőkönyvből:

Nárai község Önkormányzati képviselő-testülete az 1/2011. (I. 14.) számú önkormányzati rendeletben alapított „Nárai község díszpolgára” megtisztelő cím alapításáról határozott korábban. A polgármester a képviselőkkel és a lakossággal folytatott egyeztetések alapján javasolja a képviselő-testületnek Varga László szombathelyi lakos, anyja neve: Kum Margit részére a Nárai község díszpolgára cím adományozását az óvoda részére történő önzetlen támogatásért cserébe. Mint ismeretes, Varga László immár hosszú idő óta – 1994-től –, napjainkban már évi 3-400.000 forint értékű ajándékkal (játékokkal, édességekkel) támogatja a szülőfaluja óvodáját. A polgármester tájékoztatta a képviselőket, hogy a határozat elfogadásához minősített többség szükséges. A testület az előterjesztést megtárgyalta, majd miután érdemi hozzászólás nem hangzott el, a beterjesztett 36/2012. (IX. 14.) számú határozati javaslatot 7 egybehangzó igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül a Képviselő-testület az alábbiak szerint fogadta el:

36/2012. (IX. 14.) számú határozat:
Nárai község Önkormányzati képviselő-testülete a önkormányzati rendeletben alapított „Nárai község díszpolgára” megtisztelő címet adományoz – a település érdekében kifejtett kimagasló tevékenységének elismeréseként – Varga László részére.
Nárai község Önkormányzati képviselő-testülete felkéri a polgármestert, hogy a „Díszpolgári cím” adományozásáról szóló oklevelet készíttesse el, és azt ünnepélyes keretek között adja át.

Horváth József

Horváth József közéleti tevékenységéről:

1939. július 7-én születtem Náraiban. Szüleim egyszerű emberek voltak, akik nagy gondot fordítottak gyermekeik taníttatására. Édesapám két idegen nyelven beszélő ember volt. Két testvérem van.
Iskoláim elvégzése után 1957. szeptember 1-én Sorkifaludon kezdtem tanítani. Két év után 1959. szeptemberében helyeztek Náraiba. A tanítás mellett folyamatosan képeztem magam, történész lettem. Tíz évig tanítottam az esti egyetemen is. Szülőfalumban a tanítás mellett a művelődés és a sport jelentette a mindennapi tevékenységet. Tanítványaimat igyekeztem kiemelni a szürkeségből. Minden tevékenységünket a színvonal és az eredmény jellemezte. Tanulmányi, kulturális, sportrendezvények sorozatán szerepeltünk kiemelkedően. Járási, megyei, területi döntőkön győztük le nálunk nagyobb iskolák tanulóit. 1964-ben munkám elismeréseként kineveztek az iskola igazgatójává. 26 évesen a megye legfiatalabb igazgatója lettem.
A falu kulturális életében kiemelkedő helyet kapott a színjátszás. Az ORI szervezésében részt vettem színházrendezői képzésen, ami segítette a munkámat. Minden évben (karácsonykor) előadtunk a falu fiataljaival egy-egy darabot. Nagy sikert arattak a Csipkerózsika, a Csalódások, A Kőszívű ember fiai, a Falusi verebek, a Virágzik a hárs című darabok. Csak néhányat emeltem ki. A Kőszívű ember fiai című darabot kétszer is műsorra tűztük. Az első alkalommal azokban a kosztümökben játszottunk, melyeket a film készítésekor viseltek a művészek. Ennek különös varázsa volt. Egy-egy télen előfordult, hogy három generációnak egyszerre tanítottam színdarabokat (iskolásoknak: Csipkerózsika, fiataloknak: Csalódások, TSZ tagoknak: Virágzik a hárs. Az idősek között a legtöbb szereplő olyan volt, aki életében nem volt színpadon. Érzéseiket nem lehet elmondani. A betanult színdarabokkal végigjártuk a környező falvakat is.
A színjátszás mellett a vetélkedők sorát szerveztem (Gyere velünk, Szellemi vetélkedők). Az iskolásoknak rendezett vetélkedőkbe a szülők is bekapcsolódtak. A felnőtt vetélkedőkön (irodalom, történelem, művészetek, sport) kérdések és játékok szerepeltek (40-50 résztvevővel). 1970-77-ig a kultúrotthon igazgatója is voltam. Az oktatás, művelődés mellett a sport kiemelkedő helyet kapott az életemben. Saját magam is sportoltam (labdarúgás, kézilabda, asztalitenisz, atlétika). Járási, megyei bajnokok sorát neveltem. Még a területi és egy alkalommal pedig az országos döntőig is eljutottunk a Népstadionba. A megyei szpartakiádokon 30-40 versenyzővel vettünk részt (atlétika, férfi-női kézilabda, röplabda) eredményesen. A labdarúgás, mint minden faluban kiemelkedő helyet foglalt el. Voltam labdarúgó, edző, sportkör elnök. Egészen a megyei első osztályig jutottunk. Hosszú évekig vezettem a balatonberényi úttörőtábort és a megyei vöröskeresztes tábort. Az általános oskolások részére több alkalommal országjáró kirándulásokat szerveztem, ismerd meg hazádat célból (pl. Zalaegerszeg, Pécs, Budapest). 1977-ben szombathelyre kerültem, ahol a város oktatásának irányításában kaptam szerepet. 1984. szeptemberétől 11 évig a Dózsa György Általános Iskola igazgatója voltam.
1962. november 3-án megnősültem. Két gyermekünk született. Mindketten pedagógusok. Öt unokám van. 1995-ben mentem nyugdíjba. Visszatértem szülőfalumba és még öt évig voltam a kultúrotthon igazgatója. 2088. augusztus 30-án Aranydiplomát kaptam. Tanári és sport munkámat több alkalommal kitűntetésekkel ismerték el.
Most élem az öregek nyugodt életét. Remélem nem éltem hiába. Nárai, 2011. november 20.

Részlet a jegyzőkönyvből:

A polgármester tájékoztatta a képviselőket, hogy a határozat elfogadásához minősített többség szükséges. A testület az előterjesztést megtárgyalta, majd miután érdemi hozzászólás nem hangzott el, a beterjesztett 37/2012. (IX. 14.) számú határozati javaslatot 7 egybehangzó igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül a Képviselő-testület az alábbiak szerint fogadta el:

37/2012. (IX. 14.) számú határozat:
Nárai község Önkormányzati képviselő-testülete a önkormányzati rendeletben alapított „Nárai község díszpolgára” megtisztelő címet adományoz – a település életében kifejtett kimagasló kulturális és sporttevékenységének elismeréseként – Horvát József részére.
Nárai község Önkormányzati képviselő-testülete felkéri a polgármestert, hogy a „Díszpolgári cím” adományozásáról szóló oklevelet készíttesse el, és azt ünnepélyes keretek között adja át.

Dr. Guttmann Miklós

Dr. Guttmann Miklós közéleti tevékenységéről:

1944. szeptember 4-én született Náraiban. Az általános iskolát a szülőfalujában, a középiskolát Szombathelyen végezte. 1969-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakos általános iskolai tanári oklevelet, 1973-ban a budapesti Eötvös Lorand Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem, 1977-ben magyar nyelv és irodalom szakon kitüntetéses diplomát szerzett.
1974. augusztus 1-ig Jákon tanított, utána a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékén tanársegéd, majd adjunktus, 1985-től docens. Közben 1981 és 1984 között a Maribori Egyetem Pedagógiai Karán dolgozott állami kiküldetésben, ellátta a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék magyar nyelvészeti óráit is, mint az egyetem habilitált oktatója. 1995-ben főiskolai tanári kinevezést kapott.
Nyelvészeti Érdeklődése a pécsi főiskolán bontakozott ki, ahol aktív tagja volt a Nyelvjárási és Néprajzi Tudományos Diákkörnek. Itt kapta az első ösztönzéseket a tudományos pályához, a kutató tevékenységhez. A dialektológia iránti vonzalma Szombathelyen teljesedett ki a Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékén. Különösen az anyanyelvi nevelésben hasznosítható szaktudományi eredmények vonzották a leíró nyelvészet, nyelvszociológia mellett. 1980-ban „Summa cum laude” minősítéssel egyetemi doktori címet szerzett az ELTE Bölcsésztudományi Karán. 1995-től a nyelvtudomány kandidátusa. 1989-1993 között a BDTF általános és oktatási főigazgató helyettese volt.
Számos tudományos publikációja jelent meg elsősorban hazai és külföldi folyóiratokban gyűjteményes kötetetekben, országos és helyi közleményekben. Előadással több hazai és nemzetközi tudományos konferencián szerepelt. Hallgatói rendszeresen szerepeltek az OTDK rendezvényein, amelyeken jelentős díjakat nyertek. Tagja a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Studia Slavica Savariensia folyóirat szerkesztő bizottságának. a Hungarológus Oktatók Nemzetközi Társaságának (HONT).
Végzett munkájáért 1980-ban Miniszteri Dicséretet, 1985-ben „Kiváló Munkáért” kitüntetést kapott. 1986-ban megkapta a Maribori Egyetem Pedagógiai Fakultáns Bronz Plakettjét, 1990-ben tudományos tevékenysége elismeréseként Csűry Bálint Emlékérmet kapott. Az anyanyelvi ismeretterjesztő munkáját 1991-ben a TIT Aranykoszorús jelvényével ismerték el. 2011 februárjában a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott. Közben 2001 és 2005 között a Főiskola általános és oktatási rektorhelyettesi feladatait is ellátta.
Dr. Guttmann Miklós nős, felesége pedagógus végzettségű nyugdíjas. Egy lánya született, aki a budapesti Közgazdasági Egyetemen végzett, közgazdász.
Dr. Guttmann Miklós egyik kedves kutatási területe szülőfaluja, Nárai. Ezt bizonyítja számos írása, publikációja. Például: Adatok Nárai nyelvéhez, néprajzához (1991), A pajták építése és használata (Savaria Múzeum NK 992), Nárai földrajzi nevei, Savaria Múzeum (NK 678), Szláv elemek egy magyar falu – Nárai életében, Változás, elmúlás a vasi földraji nevekben, Nárai nyelvi múltjából (2014).
Nárai Község Önkormányzata úgy határozott, hogy Nárai Község Díszpolgára megtisztelő címet adományoz – a település érdekében kifejtett kimagasló társadalmi munkásságának, Nárai nyelvi múltjának, nyelvjárásának több évtizedes, ma már pótolhatatlan gyűjtőmunkájáért elismeréseként – Dr. Guttmann Miklós részére. A Díszpolgári Oklevél ünnepélyes átadására 2014. szeptember 12-én került sor a nárai Művelődési Házban dr. Guttmann Miklós: Nárai nyelvi múltjából címmel megjelent könyvének bemutatóján.

Marosits Mária

Marosits Mária közéleti tevékenységéről:

1939. december 3-án született Náraiban, (édesanyja neve: Vincze Ágnes). Szülei földművelésből éltek. Marosits Mária nem ment férjhez, gyermekei nem születtek, egész életében a közt szolgálta. 1961. június 8-án helyezkedett el a Vasi Volán Vállalatnál, ahol egészen 1991 decemberéig, nyugdíjba vonulásáig dogozott. Előbb vidéki helyközi majd helyi járatos autóbuszjáratokon Szombathelyen előbb kalauz, majd jegyellenőr beosztásban dolgozott. A Nárai Egyházközség életében 1977-től van jelen, melynek napjainkban is aktív tagja. Ekkortól kezdve díszíti a templomot élővirággal, mossa és vasalja a templomi ruhákat, kiegészítőket, oltárterítőket. Még Németh Lajos plébános kérte fel erre a feladatra, amikor felszentelte újonnan épített kétszintes gyönyörű házát. Amely a Petőfi Sándor utca déli oldalán, a temetőtől keletre található mintegy 50 méterre, nyugati oldala határos a Bolygó-patakkal. Marosits Máriát az egyházközség képviselő-testülete egyhangú szavazással választotta tagjai közé 1993 nyarán. Az azóta eltelt évtizedekben aktív részese, formálója a Nárai egyházi életnek. Kezdeményezője és aktív részese volt az 1882-ben épített plébániaépület elbontásának, az új plébániaépület építésének 1982-ben. Napjainkban is ez az épület szolgálja célt, immár Európai Uniós támogatásból felújítva. Nevéhez az elmúlt évek következő felújításai köthetők: templom Szentháromság-kép, Szent Antal-szobor, Feltámadott Úr szobor, templomi keresztek restaurálása. Kettő monstrancia és négy kehely újra-aranyoztatása. Úrnapi sátrak készíttetése, kettő komplett miseruha és egy palást felajánlása, négy komplett oltárterítő garnitúra készítése, készíttetése. A Hősök terén 2014-ben felállított harangláb 30 kg-os bronz lélekharangját, amely temetések alkalmával szólal meg a ravatalozóból távvezérléssel. Fiatalabb korában évekig gyűjtötte az egyházközségi hozzájárulást is, számos csoport, zarándoklat szervezője volt.
Marosits Mária ma is aktív, precíz és pontos sekrestyési és templomdíszítési munkájának köszönhetően minden vasárnap friss vágott virágkompozíciói ékesítik a Nárai templomot. Büszke keresztgyermekeire, akik mindketten tudományos fokozatot szereztek.
Nárai Község Önkormányzata Marosits Mária részére a több évtizeden át tartó község egyházi életének Önzetlen szolgálatiért kimagasló érdemei elismeréséül Nárai község díszpolgára kitüntető címet adományoz. Tapasztalatával, tudásával, életében szülőfalujának gyarapodását szolgálta. Tevékenységével településünk jó hírnevét terjesztette, emberi magatartásával példaként áll előttünk.

Péntek László

In memoriam Péntek László *1930. május 31. + 2010 március 3. Vas megyében, Nárai községben született mint harmadik gyermek, két idősebb és egy fiatalabb lány-testvérrel. Édesapja tejkereskedő volt, aki a gazdáktól begyűjtött tejet főleg a közeli Szombathelyre szállította. A család vagyonosnak számított, édesanyjuk nagy súlyt helyezett arra, hogy gyermekei tanuljanak. Tíz éves korában László a szombathelyi Premontrei Gimnázium tanulója lett. Iskoláit nagy szorgalommal, jó eredménnyel végezte. De mint falusi gyerek sokszor érzett diszkriminációt az akkori úri Magyarországon. Ez kritikai érzékét a társadalmi viszonyok, a diszkriminációk és az igazságtalanságok iránt már korán kifejlesztette. 1945-ben a szovjet csapatok bevonulását inkább megszállásként, mint felszabadulásként élte meg. 1948-ban nagyon jó eredménnyel érettségizett, közvetlenül az egyházi iskolák államosítása előtt. Osztálya ezért történelmi osztály lett, azért is, mert két osztálytársát a kommunista diktatúra 1951-ben és 1953-ban kivégezte. A Keszthelyi Főiskolán agrártudományokat kezdett tanulni. De a főiskolát feloszlatták, és mint rossz kádernek a fordulat éve után semmi lehetősége sem nyílt a továbbtanulásra. 60 éves édesapjától elvettek mindent, és ott maradt nyugdíj nélkül. A család anyagi helyzete nagyon nehézzé vált. László különböző munkákat vállalt, de 1950-ben behívták katonának. Ott a rossz körülmények között meg-betegedett tüdőbajban. Öt hónapi kezelés után leszerelt, és végre könyvelői állást kapott egy TSZ-ben. Egy párttitkár, aki Budapestre került az állami javak minisztériumába, Lászlót, akit mint jó munkaerőt ismert meg, magával vitte statisztikusnak. Ez helyzetében nagy javulást hozott, be tudott iratkozni egy levelező stúdiumra is. Az 1956-os forradalom és szabadságharc napjait Győrben élte át, ahová áthelyezték. A tüntetéseken részt vett, majd november 20-án Nyugatra menekült. Németországba került, a táborélet után pedig Nürnbergbe. Amikor a bajor kultuszminisztériumban Münchenben érettségi bizonyítványa elismerését megkérvényezte, a tisztviselő megemlítette, hogy járt itt már valaki ebből az iskolából. Ez a valaki e sorok írója volt, akit László megkeresett és régi barátságunk megújult. Nürnbergben üzemgazdaságtant tanult és 1960-ban diplomát szerzett. Néhány próbálkozás után a Bertelsmann cégnél Rheda-ban kapott állást, az elektronikus adatfeldolgozás felépítése lett a főfel-adata. Évekkel később az augsburgi Elbeo harisnyagyárban hasonló munkát végzett. 1970-ben önálló cég üzletvezetője lett, majd 1985-től a cég tulajdonosa. Szorgalmas és alapos munkáját mindenütt elismerték. 1995-ben nyugdíjba ment. Feleségét Ortrunt Nürnbergben ismerte meg. Csillának nevezte, és magyar körökben mindenki így ismerte. 1962-ben házasodtak. Két gyermekük született: Márkus 1963-ban, Katalin 1966-ban. Felnőtt gyermekeik két-két unokával ajándékozták meg őket. László különösen nyugdíjas korában bekapcsolódott a KMÉMMagyar Pax Romana munkájába. Részt vett évenként az Innsbrucki Tanulmányi Napokon, a KMÉM pénzügyeit ellenőrizte és a müncheni csoport program-előkészítő bizottságában is dolgozott. Az augsburgi magyarok körében is aktív szerepet játszott. Kritikus, liberális gondolkodású és konstruktív emberként ismertük. Nagyon sokan szerették, jósága, vidám, jó kedélye és kedvessége miatt. Nagyokat tudott nevetni, jó hangulatot teremtve maga körül. Ahol szükség mutatkozott, készségesen segített. Az utolsó években már voltak panaszai, de a végzetes diagnózist másfél esztendeje tudta meg: gyógyíthatatlan betegségben szenved. Több kezelés ellenére állapota egyre rosszabbodott, és elviselhetetlen fájdalmak kínozták. 2011. március 3-án csendesen elhunyt. Búcsúztatása lakhelyén, az Augsburg melletti Diedorfban március 9-én, temetése Nürnbergben március 10-én volt. Péntek László a rendszerváltás utáni években egykori szülői házát, amely néhány háznyira található a templomtól a Kossuth Lajos utcában visszavásárolta, elbontotta, majd egy tejesen új, modern házat épített. Nyugdíjas éveiben sok időt töltött itt, majd támogatókét szülőfaluja közügyei mellé állt. Amíg működött az iskola, a Nárai Tanulókért Alapítvány aktív támogatója volt. Támogatta a templom külső és belő felújításait is. Újraalapította és indította az egykori helyi újságot, a Nárai Hírmondót, amely az ő anyagi támogatásával jelent meg éveken át. Ezenkívül számos kisebb támogatás köthető nevéhez, pl. Náraiért Egyesület, vagy a Sárgaliliom Énekkarok felkarolása, anyagi támogatása Nárai Község Önkormányzata Péntek László részére kimagasló érdemei elismeréséül Nárai község díszpolgára posztumusz kitüntető címet adományoz. Tapasztalatával, tudásával, támogatásával életében szülőfalujának gyarapodását szolgálta. Tevékenységével településünk jó hírnevét terjesztette, emberi magatartásával példaként áll előttünk.

Király Géza

„1958. december 21.-én születtem Szombathelyen. Családom mindkét ága tősgyökeres Nárai família, egyszerű, dolgos és tisztességes parasztemberek. Apám egy munkahelyen a 17. Volán vállalatnál dolgozott nyugdíjazásáig, édesanyámat 1960-ban „meggyőzték”, hogy lépjen be a Nárai TSZ-be, ahol sorstársaival együtt, egészségüket nem kímélve, mai szóval élve „éhbérért”, kemény fizikai munkával végig dolgozták az életüket, aztán a TSZ eltűnt a történelem süllyesztőjében. A Nárai általános iskola utolsó nagy létszámú osztályában,(27-en voltunk!) egy nagyon jó csapatban kezdtem a tanulmányaimat hatodikos koromig. 1971-ben megszűnt Náraiban a felső tagozat, így a 7-8. osztályt a szombathelyi Dózsa utcai iskolában (ma Nagy Lajos gimnázium) jártuk ki. A mi évfolyamunknak külön osztálya volt, csak nárai gyerekek, ami eddig csak egyszer fordult elő egy szombathelyi iskolában. Középiskolának az akkori gondolkodásnak megfelelően – tanulj fiam, de egy jó szakma is legyen a kezedben – a nagyon népszerű Savaria Közlekedésgépészeti Szakközépiskolát választottuk. Itt érettségiztem 1977-ben gépjármű-technikai szakon, ami autószerelő végzettséget is adott. „Munkás” éveimet az AFIT személygépkocsi szervizében kezdtem, mint autószerelő. Innen hívott a haza sorkatonai szolgálatra. Leszerelésem után 1982-ben kerültem az Agroker Vállalat alkatrész raktárába, ami meghatározta további sorsomat. A rendszerváltás után 1992-ben Hernáth Attilával, akinek a szülei szintén Náraiból származtak, saját vállalkozásba kezdtünk és megalapítottuk az Agro-Alfa Kft. amelynek ma is az egyik ügyvezetője vagyok. Az Agro-Alfa mezőgazdasági gép és alkatrész kereskedelemmel, valamint szervizzel foglalkozó cég, Nyugat-Dunántúlon hat és Szlovákiában egy telephelyen. Ez teszi lehetővé, hogy lehetőségemhez mérten, támogassam a nárai labdarugó csapatot. Visszatérve a 70-es évekre, akkoriban Náraiban nagyon mozgalmas és színvonalas klubélet folyt a KISZ égisze alatt. Ebbe kapcsolódtam be én is, mint szinte minden fiatal a faluban. Horváth József tanár úr vezetésével színdarabokat játszottunk, szellemi és ügyességi vetélkedőket, ifjúsági találkozókat, magyar-lengyel és magyar-szovjet, úgynevezett „drúzsba” találkozókat, kirándulásokat, bálokat szerveztünk. Bevonulásomig KISZ titkár is voltam pár évig. Ma ezt sokan „eredendő bűnnek” tartják, pedig bár felülről próbálták, mi nem politizáltunk, nem ideológiai alapon szerveződtünk, csak jól akartuk érezni magunkat, amennyire az akkori lehetőségek engedték. Aki akkor volt fiatal tudja, miről beszélek. 1983-ban megnősültem és Szombathelyre költöztem. Házasságunkból egy fiunk született, Nándor. Ő miután elvégezte a Műszaki Egyetemet, okleveles villamos mérnökként dolgozik Budapesten és ott is él. 1998-ban válásom után építkezni kezdtem Szombathelyen, amiben rengeteget segítettek a rokonaim és a barátaim. Ma is hálával gondolok rájuk és soha nem tudom eléggé megköszönni nekik, mert akkor nélkülük nem sikerült volna. 1999-ben megtaláltam páromat Évát, aki mindenben támaszom és igazi társam. Ő okleveles egészségfejlesztés- és andragógus tanár, aki 6 éve vezeti a Sensolite Egészségcentrumot. Éva két fiút hozott a házasságunkba. Gergely színművész a Soproni Petőfi Színházban, Dani pedig Szombathelyen optikus. Neki nárai volt a menyasszonya, akivel júliusban összeházasodtak és reményeink szerint a faluban fognak majd lakni a szüleim most felújítás alatt lévő házában. Egy elköltözött nárai lakos helyett, aki szívében mindig nárai marad, egy másik, és talán még újabbak költöznek a régi házba.” – így vallott életútjáról Király Géza. Nárai község Önkormányzati képviselő-testülete „Nárai Község Díszpolgára” megtisztelő címet adományozott – a település életében kifejtett kimagasló kulturális és sportélet támogatásáért elismerésként – Király Géza részére. Különösen Nárai helytörténeti monográfiájának, valamint Dr. Guttmann Miklós: Nárai nyelvi múltjából című könyvének megjelentetését célzó anyagi támogatásokért, valamint a többéves Nárai sportpálya sportfejlesztését célzó önzetlen támogatásokért cserébe. Király Géza részére a díszpolgári oklevelet az idei falunapunk során ünnepélyes keretek között adtuk át.

Lóránth József

Jegyzőkönyvből:

tevékenységéért végzett önzetlen támogatásért cserébe. A polgármester ismerteti Lóránth József rövid életútját.

A polgármester tájékoztatta a képviselőket, hogy a határozat elfogadásához minősített többség szükséges. A testület az előterjesztést megtárgyalta, majd miután érdemi hozzászólás nem hangzott el, a beterjesztett 38/2022. (VI. 20.) számú határozati javaslatot 7 egybehangzó igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül a Képviselő-testület az alábbiak szerint fogadta el:

38/2022. (VI. 20.) számú határozat:

Nárai község Önkormányzati képviselő-testülete az önkormányzati rendeletben alapított „Nárai község díszpolgára” megtisztelő címet adományoz – a település életében három évtizeden át kifejtett kimagasló közéleti és közösségépítő tevékenységének elismeréseként – Lóránth József részére.

Nárai község Önkormányzati képviselő-testülete felkéri a polgármestert, hogy a „Díszpolgári cím” adományozásáról szóló oklevelet készíttesse el, és azt ünnepélyes keretek között adja át.

Határidő: azonnal

Felelős: polgármester

Lóránth József, „Postás Józsi”

Nekem Jóska bácsi, a gyerekeimnek Józsi papa. De csak azért, mert Ő az apósom. Másoknak a mai napig „a” Postás Józsi vagy „a” Postás Bácsi. Pedig már nyolc éve nyugdíjas. Ez azonban teljesen mellékes. Hiszen a Nárai Postán ledolgozott 42 év szolgálat ráragasztotta ezt a nevet. Olyannyira, hogy hiába Lóránth József a becsületes neve és hiába volt közben 12 évig polgármester is. Ő a falu többségének így egyszerűen: A Postás Józsi.

1938-ban született Náraiban. A II. világháború az Ő életére is rányomta nehéz bélyegét. Második gyermekként született. Nővére, Anna agyhártyagyulladásban halt meg 1945 őszén. A kivételesen tehetséges kislány a hiányos orvosi ellátás miatt vesztette életét. Édesapját ugyanekkor vitték el katonának. Újabb csapásként érte a családot, hogy idősebb Lóránth József meghalt a háborúban. Hivatalos értesítést a mai napig nem küldött senki. Egy jáki férfi mondta el, hogy együtt harcoltak és egy akna oltotta ki az életét. A Tiszakécske melletti Újkécske temetőjében az egyik kopjafa őrzi a nevét. Az akkor 7 éves kisfiú csak arra emlékszik, hogy édesapja mellett futott az udvaron. Semmi másra. Anya és fia így hát magára maradt. Ma már elképzelhetetlen szegénységben éltek. Édesanyja, Borsits Anna háztartásbeli volt. A gyermek pedig ott segített, ahol tudott. A falu többi lakosa is ínséges időket élt át akkor. Ha a gyermekek éhesek voltak sós vagy pirospaprikás házikenyeret tudtak nekik adni.

1950-1960-ig édesanyja elhelyezkedett a postán kézbesítőként. Erre az időszakra esett az 1956-os forradalom és szabadságharc. Jóska bácsi is megszervezte a külföldre szökését. A 18 éves fiatalember nem tudta itt hagyni egyedül édesanyját, ezért társai nélküle vágtak neki az útnak. A nárai iskolába járt, a mai óvoda épületébe. Délelőtt és délután is volt tanítás. Így oldották meg az alsósok és felsősök oktatását. Akkor ugyanis még sok gyerek járt ide iskolába. Felső tagozatban Péntek Anna volt az osztályfőnöke. Nyolcadik után beiratkozott a Nagy Lajos Gimnáziumba Szombathelyre. Legjobb barátjával, Kovács Józseffel mentek együtt. Jóskát az első év után kizárták az iskolából, barátja nélkül nem látta értelmét, hogy maradjon, ezért Ő is otthagyta. A munka évei következtek ezután. Egy kamasz számára alkalmi munkák jöhettek szóba csupán. Az aratásoknál masinált, napszámban dolgozott kőműves mellett, az erdőn ültetett csemetéket és tányérozta őket. Az első igazi munkahelye a Köztisztasági Vállalat volt 1955-től. Árkolási munkákban vett részt és vontatós autóval hordtak és rakodtak kavicsot. Két év után munkahelyet váltott. 19 évesen elhelyezkedett a vasúthoz. A motorszínben fékpofák cseréjét végezte. Érdekesség, hogy itt együtt dolgozott a Haladás több focistájával. Így például Kolezsánszkyval és Molnár II-vel. 1959-től egy évig a TEFU-nál volt köves rakodó. 15 órát dolgoztak egyhuzamban, szabad szombat sem volt. Vas, Győr –Sopron, Zala és Veszprém megyében végezték ezt a nehéz fizikai munkát. Sok kalandot éltek át, rengeteg emléket őriz ebből az időszakból. Egy napig még munkanélküli is volt. Ugyanis a rakodómunkát 1960. december 14-én fejezte be és december 16-tól kezdett a postán kézbesítőként. Édesanyját váltotta, aki ekkor nyugdíjba ment. Számára a posta mindig is több volt, mint egy munkahely. Hivatás és hobbi egyszerre. Egy életforma, ami köré rendeződött a magánélete is. Kezdetben a Kossuth utcában, Markócs József házában működött a postahivatal. Az újságot és a küldeményeket busz hozta Szombathelyről. Lerakodták Zelles Bözsi néni hídjára, onnét kellett elszállítani biciklivel, vagy gyalog a postára. Akkor kézbesíteni kellett vasárnap és ünnepnap is. Karácsonykor, Újévkor, Húsvétkor is, egyedül Karácsony másnapja volt szabad. Sokkal több volt a levél és a képeslap is. A nárai posta látta el a 6 és fél kilométerre levő Jáplán pusztát is. Oda is kellett kézbesíteni, hiszen 17 család lakott ott. Az elszigeteltség miatt nagyon várták mindig az újságot, amiből tájékozódhattak az ország és világ történéseiről. Sokféle állatot tartottak: disznót, tyúkokat, ludakat, teheneket. Az ott élőket ezek a tehenek látták el tejjel. Nagyon nehéz volt a puszta megközelíthetősége a rossz út miatt. Az időjárástól függően gyalog, biciklivel, motoron később autóval vitte a postát nap, mint nap. A mostoha útviszonyokat példázza, hogy egy jáplai család három gyermeke is a szekéren született meg, mert a rossz út miatt nem tudott kimenni a mentő. Egyik alkalommal még a hó is belepte az édesanyát és gyermekét. Nem is betegeskedtek soha, egészségesek voltak, mint a makk. 1980-ban elköltözött mindenki Jáplán pusztáról, nem volt áramuk, ezért elhagyták szülőhelyüket.

E kis kitérő után megemlíteném, hogy a sok munka mellett 1965-1969-ig járt Budapestre a Postaforgalmi Technikumba, ahol érettségit is szerzett. E négy év idején, 1967. március 25-én megnősült. Felesége, Kovács Mária, Jóska barátjának húga. Három gyermekük született, két fiú és egy kislány. A család összetartása, a háztartás vezetése Mariska néni érdeme. Az Ő kitartása és segítsége nélkül férje sem tudott volna annyit a falu ügyeivel foglalatoskodni. A nagymama pedig, meghálálván fia hűségét, a gyermekek nevelésében vállalt nagy szerepet. Hosszú élete alatt sok örömet szerzett családjának. 91 évesen halt meg, 1994-ben. A kézbesítői munkát felváltotta a hivatalvezetői. 1982-től 2002-ig vezette a nárai postát. Közben 1990-ben, a rendszerváltozás évében polgármesterré választották. Ez a megtisztelő tisztség 12 évig tartott, mivel a lakosság még két további ciklusra is megválasztotta.

Mostanság 72 éves, sokat segít öt unokája nevelésében. Nyugalomban, csendesen él, mellette 2006 óta önkormányzati képviselő. Mikor megkérdeztem tőle mit tart fontosnak az életben, azt válaszolta, hogy a legfontosabb dolog az egészség. Ki kell használni az élet minden percét, mert sajnos véges!

Ez az Ő zárómondata. Szeretnék én is írni Róla, Neki még néhányat. A mai Náraiban Ő fogalom, élő legenda. Olyan ember, akit sokáig nem felejtenek el. Természetes módon, könnyen megtalálja a közvetlen hangot az emberekkel. Bárkivel képes pillanatok alatt személyes kapcsolatba kerülni. Néhány másodpercig általában csodálkoznak kendőzetlen stílusán, de a következő pillanatban legtöbbször már veszik a lapot és mosolyogva hallgatják. Ért az emberekhez. Erre született. Ezért lehetett sikeres polgármester és postás. Engem is megnyert magának, már a találkozásunk első percében. Rokon lelkek vagyunk. Közös pontunk, hogy szeretünk emberekkel foglalkozni. Köszönöm neki, hogy segített elfogadnom új lakóhelyemül Nárait. S amennyire ez lehetséges, enyhítette távol levő szüleim hiányát. További életéhez jó egészséget, jókedvet kívánok Neki. Maradjon mindig ilyen. Büszke vagyok, hogy a menye lehetek.

Nárai, 2010.

Marton Melinda

Lóránth Józsefről

Marton Melinda által elmondottak teljes mértékben fedik a valóságot. Lóránth József 1938-ban született Náraiban, jelenleg is itt él. 1990-ben, a rendszerváltozás évében polgármesterré választották, ezáltal ő lett Nárai rendszerváltozás utáni első polgármestere. Ez a megtisztelő tisztséget 12 évig töltötte be, mivel a lakosság még két további ciklusra is megválasztotta. Ezt követően a Náraiért Egyesületben fejtett ki közöségépítő, szervező tevékenységet, melyet egészen 2020-ig látott el szívvel, lélekkel. Miközben 2019-ig önkormányzati képviselői tisztséget is betöltött. Kivette részét a közösségi rendezvényekből, megemlékezésekből. Gyermeknapok alkalmával pl. mindig főzött egy nagy üst egytálételt. A felszerelését ilyenkor mindig saját autójával szállította. 2020-ban, mikor a lábai már nehezen engedelmeskedtek elmaradni kényszerült mindezektől. Lóránth József 30 éven át keresztül volt Nárai közéletének meghatározó alakja. Polgármesterként, önkormányzati képviselőkét és közösségépítő önkéntesként. A számtalan nevéhez fűződő érdemei közül csak néhányat emelnék ki. Községvezetői gazdálkodása során a település nem adósodott el, azt pozitív mérleggel adta tovább, miközben a község óvodát is alsótagozatos iskolát is fenntartott. Nevéhez fűződik a községi csatorna- és gézhálózat kiépítése. Mai mértékkel külön-külön is milliárdos nagyságrendű beruházást jelentene. Korán felismerte ezek előnyeit, lényegét, így megyei viszonylatban is Náraiban az elsők között került kiépítésre mindkettő. Ekkortól Nárai lakóinak infrastrukturális szempontból városi kényelem áll rendelkezésükre.

Németh Tamás

polgármester