Nárai a vasi dombság települése a szombathelyi kistérség középső részének nyugati peremén 225 – 278 m közötti tengerszintfeletti magasságban helyezkedik el.

A táj enyhén tagolt dombvidék, az elegyengetett felszíni formákban szegény hegylábfelszínt jégkorszaki vályog és törmelékanyag fedi, mely alatt a pliocén felsőpannon emeletének agyagos-homokos üledékei találhatók. Ezek rétegsorában több szinten is lignit telepek helyezkednek el. A pliocén rétegek felszínén az ős-Pinka alsó-pleisztocén kavicstakarója települ. Az elegyengetett, felszíni formákban szegény hegylábfelszínt jégkorszaki vályog és törmelékanyag fedi, mely alatt homokos, agyagos pannon üledékek találhatók.

A község északi szélén, a szombathelyi Parkerdő szegélyén, a „Szabad-erdő” mellett egy lápos területen, az ún. „Zsidu-rét”-en található a sárgaliliom (Hemerocallis lilio-asphodelus) egyik legnagyobb hazai állományának élőhelye, amely területet 1992-ben országos védettség alá helyezték.

A község területének éghajlata mérsékelten nedves, mérsékelten hűvös. Az 1850 óra körüli éves napfénytartalom, illetve a 9 C évi átlagos középhőmérséklet mellett 700-720 mm az évi átlagos csapadékmennyiség.

A falu közepén, a déli oldalon ered a Bolygó-patak, amelyet már egy 1586-os évben kelt, a település határait leíró irat is Bolgo névvel jelölt. A község nyugati felén halad át a Jáki Sorok-patak, amely hosszával és vízgyűjtő területének nagyságával a Perint legnagyobb mellékvizének számít, melynek kisebb ágai is öntözik a falu barna erdőtalajokkal borított határát.